| Egyfolytában alkotói és személyes válságokat élek meg, de így fél óránként változik, kicsit összezavar, mindegy. Búvárkodom a fotózás mélységeiben és közben egyre szarabbul érzem magam a tablófotózás miatt, mert valószínűleg vállalhatatlanul fognak kinézni a képeim - és nem a fotós miatt - és még jobban megutálom majd magam. Folyton ráédeskedem magam másokra, hogy "naaa csak egy képecskét lééécci", aztán meg ha magamat látom egy fotón, akkor.. hát, inkább nem leszek őszinte, mert akkor csak lehülyéznek vagy az ellenkezőjét bizonygatják és attól még sosem volt jobb, ha görcsösen próbáltak meggyőzni valamiről. Tudom, nem meséltem a tablófotózásról, hát kellemetlen, rám megint sok időt kellett áldozni, még azt is meg merném kockáztatni amúgy, hogy a fotós külön élvezte. De sajnos engem nem igazán kötött le, hogy számomra természetellenes vigyorokkal nézzek egy lencsébe, aminek a túloldalához szoktam, mikor ott volt megannyi ernyő meg vezeték nélküli vaku meg objektív meg háttér meg a gép és rosszul éreztem magam a fényben, hogy mindenki engem néz. Elkönyveltem tehát, hogy a számomra amúgy sem túl vonzó műtermi fotózás legrosszabb formája a teljesen lekorlátolt tablófotózás (és hogy mindenkinek olyan kibaszott nagy szaktudása meg műértése van az elkészült fotókat nem is látva a módszerekből kiindulva...).
Szeretném megtanulni használni a gépem. Mivel a 21. században élünk, nekem itt az internet, amivel csak az a baj, hogy a magyar leírások - akármennyire is próbálkozom -, nem kötik le a figyelmemet (egyébként hasonlót tapasztaltam a filmekkel kapcsolatban is), de találtam egy nagyon-nagyon jó angol oldalt, ami az angol menüs Nikonomhoz amúgy is tökéletes. :) Megvan a programom a szünetre! :) |
AJÁNLOM AZ OLDALT
